A fabrikett története
A
fabrikett története a 19. századra nyúlik vissza, amikor az ipari forradalom
és a faanyag-feldolgozás fejlődésével egyre nagyobb mennyiségű fűrészpor és
egyéb faipari hulladék halmozódott fel. A brikett készítése kezdetben a faipari
hulladékok újrahasznosítására tett kísérlet volt, ahol ezekből az anyagokból
tömörített fűtőanyagot állítottak elő.
A
fabrikett komolyabb szerepet az 1970-es évektől kezdett betölteni, amikor az
energiaválság és az olajárrobbanás hatására megújuló, alternatív fűtőanyagok
iránti igény merült fel. Hasonlóan a fa pellethez, a brikettet is azért
fejlesztették ki, hogy egy hatékonyabb, tömör és könnyebben kezelhető
fűtőanyagot hozzanak létre, amely alacsonyabb környezeti terheléssel jár.
A
brikett előállítása során fűrészport, forgácsot vagy egyéb apró faanyagokat
nagy nyomáson préselnek össze, kötőanyag nélkül, így kemény és kompakt
darabokat kapnak. Ez a technológia elősegítette, hogy a brikett hosszabb ideig
égjen, magas hőértékkel rendelkezzen, és kevesebb hamut hagyjon maga után, ami
különösen vonzóvá tette a háztartási fűtésben és az ipari kazánokban való
felhasználást.